Az én történetem.
Ha kíváncsi vagy rá, örömmel elmesélem:
Ismerj meg jobban…
Annak idején csak problémákat láttam magam körül, és mindennek ellenálltam, nehogy véletlen én is olyanná váljak; vagy nehogy egyetértsek valamivel, amiről szilárd nézőpontom volt.
Mára, a több tíz éves önismereti munkának hála, rengeteg eszköz van a kezemben, sokkal inkább megengedésből igyekszem létezni, mintsem ellenállásból, a problémának tűnő dolgokra már inkább úgy tekintek, mint egy lépcsőfok, ami tovább vezet affélé az élet felé, ami az én valódi valóságom.
Fontosabb lett az életem teremtése, és az hogy létrehozzak dolgokat, mint hogy csak a túlélésre hajtsak.
Dióhéjban összefoglalva:
Muszáj elismernem magamnak, hogy nagyon messziről indultam, és nagyon szeretem azt, ahol ma tartok. Büszke vagyok magamra. Őszintén.
Ma csodás helyen élünk, magánszállást üzemeltetünk, és a bőséget választjuk.
Nem mindig volt ez így! Gyerekkormban számoltuk a pénzt párizsira, kenyérre, maragrinra. Nem volt mindig csodás a hangulat otthon. Sok veszekedést okozott a pénz kérdése.
Nagyjából 10 éves lehettem, élesen emlékszem még mindig, amikor megfogadtam, hogy én soha nem akarok a pénzzel törődni. Csak a baj van vele.
Egyszerűen nem akartam tudomást venni a létezéséről, még akkor sem, ha szükséges az élethez.
Érettségi után kaptam egy nagyobb összeget egyben, ezzel a tanáccsal: “Ha jól beosztod, egyetem alatt elég lesz az albéretre.”
Nem tudtam semmit a pénzről, hiszen nem foglalkoztam vele. Egyáltalán nem tudtam arról, hogyan érdemes bánni vele.
Szépen beosztottam albérletre, a jótanács szerint, majd néhény év elteltével szembesültem vele, hogy valahonnan pénzt kell szereznem. Nyilvánvaló volt számomra: el kell mennem dolgozni, hiszen mindeki így csinálja.
Már ebben az időszakban is világosan látszott, hogy valójában nem ez volt az én valóságom. Akkor még nem sejtettem, hogy miért, de egyszerűen semmi nem akart működni az életemben, ami pénzzel volt kapcsolatos.
Dolgoztam csokoládéboltban, könyvtárban, multinacionális vállalatnál, de semmi nem volt az igazi. Nem állt össze a kép.
Amint megszületett az első kisbabánk, rögtön vállalkozáson gondolkodtam. Ekkor még mindig nulla közöm volt a pénzhez, és továbbra sem tudtam róla semmit. És nem is akartam. Azt hittem enélkül is menni fog. Még nagyjából 6-7 évnek kellett eltelnie, mire hajlandó lettem egyáltalán elkezdeni olvasni a témában.
Emlékszem, amikor először ránéztem a bankszámlámra őszintén, görcsbe rándult a gyomrom, hiszen rettentően kényelmetlen volt együtt lenni a valósággal.
Folyamatosan a pénzt okoltam mindenért. Ezt nem tehetem meg, ezt nem vehetem meg, mert nincs rá pénzem. Akkor még nem tudtam, hogy ez valójában csak kifogás volt, hogy soha ne legyen nagyszerűbb életem.
De ma már tudom, hogy nem az a megoldás, hogy kizárom a pénzt az életemből, és nem veszek róla tudomást, mintha nem is létezne.
Éppen ellenkezőleg, amint hajlandó lettem tanulni, olvasni róla, azonnal elkezdett megváltozni az anyagi valóságom!
Inspiráció:
Többféle önismereti módszer volt rám hatással eddigi utam során: többek közt a pszichoterápia, pszichodráma, autogén tréning és a mindfullness is; majd később az elengedés és a tudatos teremtés irányába indultam tovább.
Akik inspiráltak: Louise L. Hay, Byron Katie, Joe Dispenza, Abraham Hicks, Neville Goddard.
Amire rajöttem közben: Túl nagy pazarlás lenne csak szimplán megtanulni túlélni az életet, mikor lehetőségünk van, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle.
Ebben szeretnék inspiráció lenni másoknak, megmutatni egy nagyszerűbb élet lehetőségét: hanganyagokkal, tanfolyamokkal, konzultácóval, kezelésekkel.
Tanuld meg kihozni a maximumot magadból, az életedből!
Érdekességek rólam…
Rendkívül félénk gyerek voltam:
Hívhatnánk szociális fóbiának is, de ez is csak egy címke, és mára már megtanultam teljes élni ezzel együtt. Habár annyi még maradt belőle, hogy időnként a légyzümmögéstől is képes vagyok zavarba jönni. De ez is csak egy abból, aki én vagyok, és ettől nem vagyok kevésbé értékes.
Három gyermekes édesanya vagyok,
a férjemmel magánszálláshelyet üzemeltetünk, plusz ami ezzel jár, és ez a szerelem-projekt itt, amit most olvasol. Ez bizony néha igényel némi logisztikát.
Akkor vagyok flowban, ha egyszerre tíz projekten dolgozom; ha belassulnak a dolgok, felteszem a kérdést: Mit adhatnék még hozzá az életemhez, hogy úgy felpörögjön, hogy én se tudjam leálltani?
Elképesztően tudok lelkesedni, ha olyan dologgal találkozom, ami számomra új, és látom benne a lehetőséget,
és borzasztóan sajnálok minden időt, amit nem valami értékesnek a létrehozásával töltök. Néha el sem tudom képzelni, hogyan lehet az embereknek ideje filmet nézni, social médiát görgetni, vagy netán telefonon játszani. Ezt az időt mind kidobják az ablakon, mert ezalatt mennyi értékes dolgot lehet megvalósítani…
Pontosan tudom, milyen érzés, amikor mindent újra kell kezdeni előről. Volt egy hivatásod, szakmád, ami többé nem kompatibilis a családdal, anyasággal. Ekkor fel kell találnod magad. Vagy marad a túlélés, és lavírozás a főnök és a család között.
Vagy volt egy jól kereső férjed, de máshogy alakultak a dolgok, és hirtelen neked magadnak kell annyi pénzt teremteni, ami a neked megfelelő életet biztosítja számodra.
Főként olyan nőkkel dolgozom együtt, akik szülés után karriert váltanak, vagy most indítják el új életüket egy válás után – és szeretnének végre saját bevételt teremteni, önbizalommal, tudatosan. Hajlandóak őszintén ránézni az anyagi helyzetükre, hajandóak tanulni Önmagukról és a pénzről, tudatosan elindulni a bőségteremtés felé.